tér¹ A: 1372 u./ teretuala, megteruen (JókK. 101, 13); 1493 k. meg teernem (FestK. 378) J: 1 1372 u./ ’megy vhová, jön vhová | gehen, kommen’ (JókK. 101); 2 [főleg el~] 1372 u./ ’eredeti irányától elfordulva más irányban halad tovább, másfelé kanyarodik | umschwenken’ # (JókK. 112); 3 [főleg rá~] 1474 ’új szokást, magatartást vesz fel | neue Gewohnheit annehmen’ (BirkK. 2); 4 [főleg meg~] 1493 k. ’bűnét, tévelygését megbánva istenhívővé válik | sich bekehren’ (↑); 5 [magába, szívéhez ~] 1495 e. ’magába száll, lelkiismeret-vizsgálatot tart | in sich gehen’ (GuaryK. 133); 6 1512 ’vkihez fordul | sich an jmdn wenden’ (WeszprK. 99); 7 1519 ’visszahárul; visszafizetődik | zurückfallen; rückvergütet werden’ (JordK. 382); 8 [ki~] 1527 ’vmiből enged | von etw ablassen’ (ÉrdyK. 362); 9 [magához ~, észre ~] 1527 ’révületből, kábulatból, önkívületből magára ocsúdik; józanul kezd gondolkodni | zu sich kommen; zur Vernunft kommen’ # (ÉrdyK. 362); 10 [főleg rá~] 1535 ’a fő mondandójába belekezd, a lényegről kezd beszélni | zur Sache (zu reden) kommen’ # (Ozorai: Vit. I2b); 11 1551 ’〈indulat〉 csillapodik; 〈betegség〉 múlni kezd | nachlassen (〈Emotion〉; vergehen 〈Krankheit〉’ (NySz.); 12 [el~] 1836 ’különbözik vmitől | von etw verschieden sein’ # (NSz.) Sz: megtérés 1493 k./ megh theerese (FestK. 9) | térette 1526 megh téréttem ‹hat-i igenév› (SzékK. 80)

Vitatott eredetű. | 1 Jövevényszó egy ótörök nyelvből. |  ≡  Vö. oszm. devir- ’forgat, teker, csavar, fordít’; csuv. tavə̄r- ’feltűr, felhajt ‹pl. (ing)ujjat›; fordul, fordít’. Vö. még kök-török tegirä; ujg. tägrä: ’körben, körbe’, eredetileg ’körbe-körbe járó’ [eredetéhez vö. →teker]. A magyarba átkerült feltételezett, kiindulási alakja: *täwär-; a vokalizálódáshoz vö. →kérődzik, →szór stb. 2 Jelentéselkülönülés. |  ⌂  Belső keletkezésű, jelentéselkülönülés a →tér² szóból; a jelentések összefüggéseihez vö. →megy¹. A magyarázat nehézsége, hogy a →tér² szó végső, feltételezett jelentése a ’elfér vhol, helye van’ lehetett, ezzel szemben a tér¹ korábbi jelentései inkább irányváltoztatásra utalnak. ▣  ⚠  Egy török tör. *tär- ’gyűjt, összehord’ tőből való magyarázata kevébé valószínű.

☞ Nyr. 54: 12; TESz.; StUASuppl. 1: 190; EWUng.→ teker, tér², téreget, terít, térít, terjed, terpeszkedik, tértetik