tubák ∆ A: 1610 tabaka [□] (MNy. 90: 256); 1620 Tabakal (MNy. 61: 480); 1643 Tobak (MNy. 40: 283); 1662 Tabácát (NySz.); 1670 tabák (NySz.); 1765 tubáknak (NSz.) J: 1 1610 ’dohány | Tabak’ (↑); 2 1664 ’szárított és porrá őrölt dohány | Schnupftabak’ (Wagner: Phras. 2: 117) Sz: tubákol 1685 tobákolhassak [sz.] (MNy. 64: 231)
Vándorszó. | ≡ Ném. Tabak, (R.), (N.) toback, tubak, tuback; ol. (É.) tabā́k, tọbák, tabákọ, tabákǫ; sp. tabaco; szbhv. (N.) tàbȃk, tùbak; le. tabaka; or. табак; stb.: ’dohány’. A spanyolból terjedt el [< araukán tabaco ’egy fajta pipa és szivar’]. ⇒⌂ A magyarba a korábbi változatokat főleg az olasz közvetítette, a tubák alak később a németből került át.
☞ TESz.; EWUng.