szócikk megosztása

tuba¹ A: 1224 ? Tuba [szn.] (OklSz.); 1456 k. tubas [sz.] (SermDom. 2: 538); 1813 túba (NSz.) J: ’egy fajta rézfúvós hangszer | Art (Blech)blasinstrument’ Sz: tubás 1456 k. (↑)

Vándorszó. |  ≡  Lat.  (k.) tuba; fr. tuba, (ófr.) tube; prov.  (óprov.) tuba; ol. tuba: ’egy fajta (réz)fúvós hangszer’ [bizonytalan eredetű; az eredetéhez vö. →tubus].  ⇒⌂  A magyarba főleg az olaszból, esetleg a latinból került át. A középkorban gyakran a zenészekkel kapcsolatban említették.

☞ EWUng.