szál² ∆ A: 1211 ? Zalas [sz.] [szn.] (PRT. 10: 503); 1568 ? szálat [?✐] (MNy. 56: 385); 1569 ʒalon (MNy. 56: 385); 1706 szályakot (LevT. 2: 442); 1796 szálákra [szála □] (NSz.); nyj. száj (MTsz.) J: ’tutaj | Floß’ Sz: szálas 1211 ? [szn.] (↑); 1588 ʒalaſſoknak ’tutajos | Flößer’ (MNy. 62: 351)
Vándorszó. | ≡ Kāšγ. sāl ’tutaj’; kun sal ’ua.’; oszm. sal ’ua.’; rom. sal ’több tutaj összekapcsolásával készített nagy tutaj’; blg. (R.) сал ’tutaj; folyami hajó; komp, komphajó’; or. салы [többes szám] ’nádtutaj’; ukr. (R.) сáла ’kévékből összekötött tutaj’; stb. Valószínűleg az altaji nyelvcsaládban jött létre; a szó a mongol nyelvekben is megtalálható. ⇒⌂ A magyarba egy török vagy szláv nyelvből került a kelet-, délkelet-európai térség hajózási szakszavaként. ⚠ A →szál¹ szóval való összefüggése kevésbé valószínű.
☞ TESz.; Ligeti: TörK. 300; MNy. 83: 202; EWUng.