skorpió A: 1395 k. scorpy̋a (BesztSzj. 1149.); 1416 u./² ſcoꝛpiocra (MünchK. 67rb); 1550 e. skorpiók [✐] (RMKT. 5: 39); 1578 Scorpion fuͤ (Gombocz E.: BotTört. 52); 1794 Iskorpio (NSz.); nyj. korpió (ÚMTsz.) J: 1 1395 k. ’ízelt lábú, potroha végén többnyire mérges tüskét viselő pókféle állat | Skorpion (Scorpiones)’ (↑); 2 1527 ’ostor, korbács mint kínzóeszköz | Peitsche als Foltergerät’ (ÉrdyK. 468); 3 [ ~fű] 1578 ’balla(n)gófű | Salzkraut (Salsola)’ (↑); 4 1794 ’állatövi jegy a horoszkópban | Skorpion 〈in der Astrologie〉’ (MAlmanak 5)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. scorpio ’skorpió; ballagófű’, (e.) ’ostor, korbács mint kínzóeszköz’ [a lat. scorpius, scorpios ’skorpió’ változata < gör. σκορπίος ’ua.’]. ≋ Megfelelői: ném. Skorpion; fr. scorpion; stb.: ’skorpió’. ⌂ A szó eleji s-hez vö. →skandál, →skót stb. A (R.) skorpion (1578: ↑) változat valószínűleg német mintára utal.
☞ TESz.; EWUng.