ráf × A: 1813 ráf (Nyr. 44: 127); 1848 rájf (HOklSzj. 73) J: ’kerékabroncs | Radreifen’

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) raəf, raif ’kör alakú vaspánt, hordó-, kerékabroncs’, (B.) raf ’hordó-, kerékabroncs’, (h. baj.-osztr.) rǫəf ’ua.’, – ném. Reif ’abroncs’ [germán eredetű; vö. ang. rope; svéd rep; stb.: ’kötél’].  ≋  Megfelelői: cseh ráf; szlk. ráf: ’abroncs’.  ⌂  A szó a magyarországi német iparosok közvetítésével terjedt el.

TESz.; EWUng. rőf