pöröly A: 1536 pewrewllÿel (Pesti: Fab. 77) (Ballagi A.: RNySz. 339); 1538 pewrewl (Pesti: Nomenclatura N1); 1564 Pewrelj (OklSz.); 1594 pereólli (MNy. 61: 241); 1708 Pö́röly (Pápai Páriz: Dict.); 1791 pöröjjel (NSz.); 1795 pörö́ly (NSz.) J: ’kovácsoknak a vas formálására használt, kalapácshoz hasonló, súlyos kétkezi szerszáma, ráverőkalapács | großer Schmiedehammer, Vorschlaghammer’
Német (k.-ném.) jövevényszó. | ≡ Ném. (E.) pērəl, pîrel, (szász Sz.) pêrəl, (h. kor. úfn.) pörhel: ’nagy kovácskalapács, ráverőkalapács, pöröly’ [< ném. (kfn.) bern ’üt, ver, kopog’]. Vö. még ném. (szil.) berl, pirl ’kőfejtő kalapács’. ⌂ A szó, amely eredetileg a bányászat szókincséhez tartozott, egy magyarországi középnémet típusú nyelvjárásból került át a magyarba; vö. →hámor.
☞ TESz.; EWUng.