patkány A: 1138/ ? Patkan, Pothcan [szn.] (MNy. 32: 56, 203); 1292 Pathkanteluk [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 466); 1395 u. patkan (BesztSzj. 1097.); 1595 Patkany (Ver. 99.); nyj. petkányokrú (ÚMTsz.); pockány (MTsz.); potykán (ÚMTsz.) J: 1 1292 ? ’emberi településeken élő, nagyobb testű, kártékony rágcsáló állat | Ratte (Rattus rattus)’ # (↑), 1519 ’ua.’ (JordK. 95); 2 1395 k. ’cickány | Spitzmaus’ (↑); 3 1585 ’vakond | Maulwurf’ (Cal. 1045); 4 [szárazföldi ~] 1870 ’szárazföldi lakos, nem tengerész | Landratte’ (NSz.); 5 1882 ’aljas, alávaló ember, gyáva ember | niederträchtiger Mensch, Feigling’ (TESz.)

Vándorszó. |  ≡  Újgör. ποντικός ’egér, patkány’, ποντίκι ’egér’; ol.  (N.) pantegána, pantekā́na, péntikàna ’patkány’; szbhv.  (N.) pantàgana ’ua.’; szln. podgana ’ua.’, (V.) podgan ’ua.’. Ezek a gör.  (biz.) μῦς ποντικός ’patkány’, tkp. ’pontoszi egér’ szószerkezet második tagjára mennek vissza. Az olaszból terjedt el.  ⇒⌂  A magyarba elsősorban a szlovénból került át.  ⌂  A pockány változat a →pocok hatására jött létre. A 2., 3., 5. jelentések metaforikusan keletkeztek az 1. jelentés alapján. A 4. jelentéshez vö. ném. Landratte ’nem tengerész’.  ⌂⇒  A magyarból: cseh potkan; ukr.  (N.) паткань; stb.: ’patkány’.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 402; TESz.; EWUng.