nyomvad ∆ A: 1372 u./ meg nywmuadotuala (JókK. 161); 1531 meg nyomuaddanak (ÉrsK. 496) J: [főleg meg~, el~] ’(le)nyomottá, összelapítottá válik | erdrückt werden’

nyamvadt A: 1372 u./ megnÿomuadot (JókK. 41); 1809 Nyomvadt (NSz.); 1860 nyávadt (NSz.); 1909 nyámvadt (NyF. 57: 43); 1911 nyávvadt (NSz.); 1953 nyamvadt (Országh: MAngSz.); nyj. nyammadt (ÚMTsz.) J: 1 1372 u./ ’teljesen odaadja, átadja magát | sich völlig hingegeben’ (↑); 2 1809 ’gyenge, erőtlen 〈személy〉; vézna fejletlen testalkatú | schwach, kraftlos 〈Person〉; schmächtig, von unentwickelter Körperbeschaffenheit’ (↑); 3 1909 ’fonnyadt, elernyedt | welk, schlaff’ (↑); 4 1953 ’silány; gyatra | gering; dürftig’ (↑)

nyomvaszt † A: 1531 nyomwazthasson [sz.] (ThewrK. 66) J: ’alányom, lenyom, megsemmisít | unterdrücken, vernichten’

A szócsalád igéi származékszavak. |  ⌂  A →nyom szóból jött létre. Az igék szó belseji v-je ősi visszaható képzőnek tűnik, amely az ősmagyar korban még meglehetett; vö. 12. sz. vége tiluvt ’tiltott, tilos’  (HB.), a →tilt befejezett melléknévi igeneve; vö. még →hull, →sért stb. Az igék végződése -d gyakorító képző, ill. -szt műveltető képző.

A nyamvadt vagy nyomvadt származékszó. |  ⌂  A nyomvad szóból keletkezett -t befejezett melléknévi igenévképzővel. A nyamvadt eredeti jelentése ’összenyomódott’ lehetett, az 1–3. jelentés ebből alakult ki jelentésbővüléssel.

☞ D. Bartha: Szóképz. 47; TESz. nyomvadt a.; MNy. 67: 84; EWUng.→ nyom, nyuvad