küllő² A: 1211 ? Kuleh [szn.] (PRT. 10: 508); 1305/ ? Kulud [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 723); 1335 ? Uskeleu [hn.] (FNESz. Esküllő a.); 1405 k. kulw (SchlSzj. 2092.); 1533 Kuͤlloͤ (Murm. 1093.) J: 1 1405 k. ’gyurgyalag | Bienenfresser (Merops apiaster)’ (↑); 2 1533 ’harkály | Specht (Picidae)’ (Murm. 1093.); 3 1838 ’feketerigó | Amsel’ (Tsz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A harkály hangját utánzó szóként keletkezett, vagyis a 2. jelentés az eredeti. Az 1. jelentést az magyarázza, hogy a harkályhoz hasonlóan a gyurgyalag is méhekkel táplálkozik. A 3. jelentés feltehetőleg metafora az 2. alapján. ⚠ Az a magyarázat, amely szerint a küllő² a →kölyű szóhasadással párhuzamosan elkülönült párja, kevésbé valószínű. ≂ A küllő ’fenékjáró küllő’ (1895: PallasLex.) halnév idetartozása tisztázatlan.
☞ TESz.; MNy. 69: 453; EWUng.