korontár ∆ A: 1345/ Korontal [hn.] (PRT. 2: 519); (†1019) 1370 Koruntal [hn.] (Györffy: DHA. I: 91); 1470 Koronthar [hn.] (PRT. 7: 33); 1553 koro̒tal ország (MNy. 5: 422); 1559 Corontalioc (MNy. 36: 154) J: ‹fn› 1345/ ’karintiai ember | Kärntner’ (↑) | ‹mn› 1553 ’karintiai | aus Kärnten stammend’ (↑)

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) Kardenär  [szn.], Chaerntnaren [ragozott alak]: ’karintiai’ [< ném. Kärnten  [hn.]].  ⌂  A változatok a mássalhangzótorlódás feloldásával és hangrendi kiegyenlítődéssel keletkeztek.  ∼  Idetartoznak: korontárrépa ’karórépa’ [összetett szó]  (1604: Szenczi Molnár: Dict.), korontárszőlő ’egy fajta szőlő’ 1805; az összetételek előtagja fajmegjelölés, amely jelentéselkülönüléssel keletkezett az eredeti ’karintiából származó’ jelentésből.  ≁  Nem tartozik ide: korontály ’korinthoszi’  (1527: ÉrdyK. 462), amely a Korintus  [hn.]  (1585: Cal. 260) szóból keletkezett a korontár népetimológiás hatására.

☞ MNy. 46: 79; Kniezsa: SzlJsz. 867; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.