kontár A: 1394 Konthar [szn.] (MNy. 63: 367); 1525/ kolentárkodni [sz.] (MNy. 64: 93); 1525/ kolontár (MNy. 64: 93); 16. sz. közepe kantárságra [sz.] (MNy. 34: 120); 1699 kuntároskodnék [sz.] (Nyr. 12: 31) J: 1 1394 ? ’céhen kívül működő iparos | nichtzünftiger Handwerker’ (↑), 1525/ ’ua.’ (↑); 2 1834 ’mesterségéhez nem eléggé értő iparos, vmely foglalkozást hozzáértés nélkül gyakorló személy | Pfuscher’ # (Kunoss: Szóf.) Sz: kontárkodik 1525/ (↑)

Jövevényszó, valószínűleg a német  (feln.)ből, megfelelői azonban bizonytalanok. |  ≡  Vö. ném.  (kfn.) kunter ’nem tiszta, hamis, nem igazi; mesterségesen létrehozott; vassalak’ [? <  ném.  (kfn.) conterfeit, kunterfei ’piszkos, kevert, hamisított arany vagy más nemesfém’ < fr.  (ófr.) contrefait ’ua.’]; – ill. vö. ném.  (kfn.), (f.-ném.) kunter ’szörnyeteg; jószág; női szemérem; szar ‹erős kifejezésként›’ [tisztázatlan eredetű]. Mindkét szó jelentése valamelyest egybeeshet.  ⌂  A származtatás nehézsége, hogy a kontár és a német szó jelentése nem kapcsolható egymáshoz minden kétséget kizáróan. A magyarban jelentésbővülés ment végbe. A kolontár változat a →korontár analógiájára keletkezett.

☞ Gombocz Z.: Jelt. 81; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ faktum, kontra