kondíció A: 1524 condicio (MNy. 25: 69); 1708 konditziói (Pápai Páriz: Dict. Pactum a.); 1864 condítióban (NSz.); 1900 kondíczióban (NSz.) J: 1 1524 ’feltétel | Bedingung; Vorbehalt’ (↑); 2 1834 ’körülmény, helyzet; állapot | Umstand; Zustand’ (NSz.); 3 1842 ’állás, alkalmazás | Anstellung; Zuteilung’ (NSz.); 4 1854 ’(testi és szellemi) állapot | (körperliche und geistige) Beschaffenheit’ # (Bánhidi: Sportny. 258)
kondicionál A: 1878 kondicionált (FővL. 1878. okt. 5.: 1111); 1882 Konditionálni [sz.] (MagyLex. 10: 490) J: 1 1882 ’állásban van; szolgálatban áll | sich verdingen; in jmds Diensten stehen’ (↑); 2 1882 ’textilanyagok nedvességtartalmát megállapítja | Grundstoffe (zB. Textil, Getreide) für weitere Verwendung geeignet machen’ (↑); 3 1957 ’szabályoz 〈levegő hőmérsékletét〉 | einen Raum klimatisieren’ (Bakos F.: IdSz. kondicionálás a.)
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a kondíció latin jövevényszó. | ≡ Lat. conditio, condicio ’megállapodás, megegyezés; állapot; feltétel, követelmény, kívánalom’ [< lat. condere ’összetesz; megokol, megindokol’]. ≋ Megfelelői: ném. Kondition ’feltétel, követelmény, kívánalom; testi minőség, állapot’, (R.) ’szolgálati, hivatali viszony, állás, munka’; fr. condition ’feltétel, követelmény, kívánalom; testi minőség, állapot’; stb.
A kondicionál nemzetközi szó. | ≡ vö. ném. konditionieren; fr. conditionner; ol. condizionare; stb.: ’okoz, eredményez; szabályoz, meghatároz’. A legkorábbi adatok a franciából származnak. ⇒⌂ A magyarba főleg a németből került. ∼ A kondi ’testi minőség, állapot’ (1965: Zolnay–Gedényi) szórövidülés a kondíció szóból -i kicsinyítő képzővel.