kel² A: 1770 Kel, Kéél (MNy. 60: 365); 1796 kely-káposzta (NSz.); 1812 Köhl káposzta (MNy. 65: 337) J: ’rücskös levelű káposztaféleség | Wirsingkohl (Brassica ol. var. sabauda)’
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) kə̗l, kől, (Kr.) kêl, (T.) keel: ’kelkáposzta’, – ném. Kohl ’káposzta’ [< lat. caulis ’torzsa, szár; káposzta’]. ≋ Megfelelői: szbhv. (N.) kȅlj; cseh (N.) kel; szlk. kel: ’kelkáposzta’. ⌂ A szó leggyakrabban a kelkáposzta ’ua.’ (1774: NSz.) összetételben használatos.