kardinális¹ ∆ A: 1372 u./ gardinaroſok (JókK. 75); 1517 cardinalis (DomK. 70); 1527 kardinal (ÉrdyK. 452); 1559 Cardilanoknac (Székely I.: Krón. 96b); 1632 gárdinálé [?✐] (NySz.); 1754 Kardinálisokra (NSz.) J: ’bíboros | Kardinal’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (e.) cardinalis (episcopus) ’bíboros’, tkp. ’legfontosabb püspök’, (k.), (h.) cardinalis ’bíboros’ [< lat. cardinalis ’legfőbb, legfontosabb, fő-’; vö. →kardinális²]. ≋ Megfelelői: Ném. Kardinal; fr. cardinal; stb.: ’bíboros’. ⌂ A szó eleji g-hez vö. →gácsér, →guzsaly stb. A szóvégi s-hez vö. →brutális stb. A szóvégi l-es változatok vagy a kései latin hangtani változatokra mennek vissza vagy nemzetközi előképük volt. Ma a kardinális¹ helyett inkább a bíboros (→bíbor) a használatos.
☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 317; TESz.; EWUng.→ kardinális²