karalábé A: 1664 Caulirapi (Wagner: Phras. 2: 21); 1692 koleraby (MNy. 80: 248); 1695 Kalerábéval (Horváth M.: NEl.); 1724 karelerápe ... magot (MNy. 61: 474); 1762 Kaulérápé (NSz.); 1779 e. kaulé-répa (NSz.); 1781–1787 kálárábi (Lumtzer–Melich: DOLw. 144); 1787 kelerabi (NSz.); 1788 Kalarábék (NSz.); 1795 Karalábat (NSz.); 1796 Kalarába (NSz.); 1797 karalábé (NSz.); 1805 kalrábi (NSz.); nyj. kalërab, kórélábé (ÚMTsz.) J: ’húsos, gumószerű száráért termesztett, a káposztával rokon konyhakerti növény | Kohlrabi’ #
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) kehlerabi, kehlarawi, (B.) kohlerrabi, kholarámi, (T.) kalrâb, (h. baj.-osztr.) kalarabi, (f.-ném.), (R.) kollerab, kaulrabe, –ném. Kohlrabi ’káposzta szárgumóval’ [< ol. cavolo rapa, (N.) cauliravi: ’ua.’]. ≋ Megfelelői: holl. koolrabi; szbhv. keleraba; stb.: ’ua.’. ⌂ A karalábé alak hangátvetéssel keletkezett. A változatok főleg a magánhangzó több irányú hasonulásával és elhasonulásával keletkeztek. – A kaulérépa változat a →répa hatására keletkezhetett; a két szó egyébként etimológiailag összefügg. ⌂⇒ A magyarból: szlk. kaleráb; rom. (M.), (E.) călărabă: ’ua.’.