kaján A: 1137 ? Kaẏnd [szn.] (MNL (OL) Dl. 206811); 1621 Kaján, Kajon (Szenczi Molnár: Dict.); 1666 Cainlod [sz.] (NySz.); 1701 ? káin (NySz.); 1793 kajányok (NSz.); 1848 legkajanabb (NSz.); nyj. ekáinyuna (Gönczi: Göcsej 130) J: ’gonosz, rosszakaratú | schadenfroh; boshaft, böswillig’
Köznévvé vált tulajdonnév. | ⌂ A magyar Kain ~ Kaján [szn.]-ből keletkezett; vö. Kaynd [szn.] [sz.] (1228 k.: PRT. 1: 794); Kaÿan [szn.] (1257: MNy. 10: 82) [< lat. (e.) Cain [szn.]]. A köznevesüléshez vö. még lat. (h.) cainiticus ’vad, dühös, haragos; vétkes, bűnös’; port. caim ’áruló; gonosztevő’; ol. (lomb.) gain ’csalóka, hamis, alattomos’, (szic.) kain ’haragos’; stb. ⌂ A kaján alak j hiátustöltővel és hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett; ez a fejlődés figyelhető meg a magyar személynévnél is. A köznevesülés feltehetőleg a 16–17. sz.-ban kezdődött.
☞ TESz.; EWUng.