irónia A: 1613 ironia (Nyr. 95: 104); 1637/ irónia [?✐] (Farkas: GLEl.) J: ’dicséretet színlelő lekicsinylés, csipkelődés, gúnyolódás | Ironie’

ironizál A: 1825 ironizálva [sz.] (MKurir 1825. márc. 8.: 143); 1893 irónizált (NSz.) J: ’csipkelődés, gúny tárgyává tesz | ironisieren’

ironikus A: 1841 ironicus (Athenaeum 1841. jún. 22.: 1179); 1872 ironikus (NSz.); 1880–1881/ irónikus (NSz.) J: ’olyan 〈megnyilatkozás〉, amelyben irónia van | ironisch’

A szócsalád legkorábbi tagja, az irónia latin jövevényszó. |  ≡  Lat. ironia ’enyhe gúny, csúfolódás, irónia’ [< gör. εἰϱωνεία ’színlelés, tettetés ‹a beszédben›’].  ≋  Megfelelői: ném. Ironie; fr. ironie; stb.: ’gúny, csúfolódás, irónia’.

Az ironizál és az ironikus nemzetközi szók. |  ≡  Vö. ném. ironisieren; ang.  (R.) ironize; fr. ironiser; stb.: ’ironizál’ | ném. ironisch; ang. ironic; fr. ironique; stb.: ’ironikus, gúnyos’; – vö. még lat. ironicus ’gúnyos; ironikus, gunyoros’ [< gör. εἰϱωνικός ’ironikus, gunyoros’].  ⌂  A magyarba elsősorban a németből, ill. a latinból kerültek át.

☞ TESz.; EWUng.