inda A: 1585 ida [? ɔ: inda] (Cal. 421); 1774 Indás [sz.] (NSz.); 1833 Hinda (Kassai: Gyökerésző 2: 431) J: ’rendszerint a növények szárának tövéből eredő hosszú, kapaszkodásra használt hajtás, kacs | Ranke’ #

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A h-s változat keletkezéséhez a →hinta is, továbbá ennek hinda változata is hozzájárulhatott. A szó eleji h előtéthanghoz vö. még →idegen, →inzsellér stb.

TESz.; EWUng.