ildomos A: 1416 u./¹ ildomos (BécsiK. 222); 1782 idomossága [sz.] (NSz.) J: 1 1416 u./¹ ’okos, ésszerű | (gut) angebracht, klug’ (↑); 2 1853 ’illedelmes, illendő | anständig’ (NSz.) Sz: ildomosság 1416 u./¹ ildomoſſaǵ (BécsiK. 103)

ildomtalan ∆ A: 1416 u./² ildomotlanoc (MünchK. 42vb); 1843 legildomtalanabb (MNy. 1: 176); 1865 ildomatlan (CzF.) J: 1 1416 u./² ’ésszerűtlen, buta | unangebracht, unklug’ (↑); 2 1859 ’illetlen | unanständig’ (NSz.)

Valószínűleg török jövevényszó, magyar képzéssel. |  ≡  Vö. kirg. ildam; türkm. yı̈ldam; alt. ı̈ltam; stb.: ’gyors, fürge, hirtelen’ [< török *yı̈l- ’siklik, csúszik’].  ⌂  A magyarba átkerült alakja a *ı̈ldam ’gyors, fürge, hirtelen’ vagy ’fürgeség, gyorsaság’ lehetett. Az átvétel ideje közelebbről nem határozható meg. A szóvég -s, ill. -talan melléknévképző. A származtatás az alaktani gyenge pontokon kívül (de vö. →bűvös, →orvos) jelentéstani nehézségekkel is bír.  ⌘  Az 1. jelentést a 19. században a nyelvújítás keltette újra életre. – Az ildom ’helyes, jó módon, illendőség, illem; okosság’  (1843: MNy. 1: 176) nyelvújítás kori másodlagos elvonás az ildomos-ból.  ⌂  A szócsalád tagjai 2. jelentésüket az illedelmes, illetlen stb. (→illik¹) szavakkal való hasonlóságnak köszönhetően kapták.

☞ MNy. 3: 221, 13: 100; NyK. 49: 217; TESz.; Ligeti: TörK. 266, 542; EWUng.→ idomos