horka † A: 942 ? H.r.h.r.j [sz.] [hn.] (MNy. 75: 276); 950 k. καϱχάς [gör. -ς végződéssel] (ÓMOlv. 10); 1193 ? horcha [hn.] (MNL (OL) Dl. 27); [1200 k.] horca [szn.] (An. 27.); 1245 Harka [hn.] (FNESz. Magyarfalva a.) J: ’bírói szereppel járó méltóságot viselő személy az ősmagyaroknál | Würdenträger mit Befugnis eines Richters bei den Urungarn’

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  Mivel a horka a magyar törzsszövetségben a kündü (→kende) és a →gyula után a harmadik főméltóság, a legfőbb bíró megnevezése volt, leginkább ótörök eredettel számolhatnánk. Megfelelőket azonban csak rekonstruálni lehet (vö. esetleg: török *qarγa ’keverék’), kimutatható adatok nem állnak rendelkezésre. A horka és a karha változat egymáshoz való hangtani viszonya is tisztázatlan. Török eredet esetén (N.) qarγa ~ χarqa hangátvetésről lehetne szó.  ⊚  A köznyelvből régen kiavult, ma csak történettudományi szakszóként él.

☞ TESz.; MNy. 75: 271; Ligeti: TörK. 485; Németh Gy.: HonfKial. 248; EWUng.