haraszt A: 1024/ harastӳ [hn.] (MNL (OL) Dl. 207200); (†1015) [1220 k./] Chorozt [hn.] (Györffy: DHA. I: 74); 1225 Horosth (OklSz.); 1228 k. chrast (NyK. 35: 121); 1231 Narduncharasta [hn.] (OklSz.); [1237–1240] Harozty [sz.] [hn.] (PRT. 1: 782); 1238 Hurozt [hn.] (OklSz.) J: 1 (†1015) [1220 k./] ’egy fajta erdő;tölgyes | Art Wald; Eichenwald’ (↑), 1225 ’ua.’ (↑); 2 (†1015) [1220 k./] ’cserjés, bozót | Gebüsch’ (↑), 1258 ’ua.’ (OklSz.); 3 1228 k. ’kocsányos tölgy | Stieleiche’ (↑); 4 1585 ’éger | Erle’ (Cal. 55); 5 1613 ? ’lehullott száraz lomb, avar | abgefallene dürre Blätter, Laubstreu’ # (NySz.), 1844 ’ua.’ (Bloch); 6 1756 ’avarfüves legelő | Weideplatz mit dürrem Gras’ (MNy. 37: 39); 7 1796 ’nagy, széles levél | großes, breites Blatt; grünes Laub’ (NSz.); 8 1838 ’páfrány | Farnkaut’ (Tzs.); 9 1864 ’kelkáposzta | Wirsingkohl’ (CzF.); 10 [főleg többes számban] 1881 ’spórákkal szaporodó, edényes, virágtalan növény | Farnpflanze, Farngewächs’ (MagyLex. 8: 571) Sz: harasztos 1319 Haraztus [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 360)

Jövevényszó különböző szláv nyelvekből. |  ≡  Szbhv. hrast, (N.) rȃst ’tölgy’; cseh chrast ’rőzse’, (R.) ’lehullott levelek az erdőben, avar’, (N.) ’egy fajta tölgy’, chrást, chřást ’répa, zöldségféle stb. levele’; szlk. chrasť ’cserjés, bozót’, chriašť ’kifejletlen, puha káposztafej levelei’; or. хворост ’száraz gally, rőzse’, (N.) ’vessző; bozót’; stb. [tisztázatlan eredetű].  ⌂  A 3. jelentés a szerbhorvátból, a 2. a szlovákból, a 7. pedig valamelyik nyugati szláv nyelvből származhat. Az 1. jelentés a 2. gyűjtőnévi alkalmazásából keletkezett. A 4. jelentés azzal magyarázható, hogy az éger kedveli a nedves talajú berkeket, cserjéseket; vö. a 2. jelentéssel. A legelterjedtebb 5. jelentés talán a magyarban keletkezett (a 2. vagy a 3. alapján), de az is lehet, hogy a csehből származik. A 8. jelentés valószínűleg a 7.-kel hozható kapcsolatba. A 9. jelentés keletkezéséhez vö. harasztos káposzta ’kelkáposzta’  (1621: Szenczi Molnár: Dict.). A 10. jelentés német minta alapján keletkezett; vö. ném. Farn ’páfrány; spórákkal szaporodó edényes virágtalan növény’.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 212; MNy. 61: 80; TESz.; EWUng.