haj¹ A: 1201 ? Sarhoẏ [szn.] (MNL (OL) Dl. 61124); 1211 ? Haia [sz.] [szn.] (PRT. 10: 510); 1211 ? Hoiud [sz.] [szn.] (OklSz.); 1335 Sarhaiu [sz.] [szn.] (OklSzPótl.); 1395 k. haÿ kethel (BesztSzj. 621.) J: 1 1211 ? ’az emberi koponya hosszúra növő szőrzete, ill. ennek egy szála | Kopfhaar’ # (↑), 1335 ’ua.’ (↑); 2 1585 ’kalász; növény 〈különösen kukorica〉 vmely részének hosszú selymes szála | Ähre; Haar an Pflanzen bzw. Seide am Mais’ (Cal. 998); 3 1595 ’fonal, szál | Faden’ (Ver. 113.) Sz: hajas 1382 ? hayos [szn.] (NytudÉrt. 68: 95); 1533 Haias (Murm. 634.) | hajzat 1791 hajazatját (Szily: NyÚSz.)

Örökség az ugor korból. |  ≡  Vog.  (É.) χåj ’hajtincs, hajfürt’, (AK.) päŋkχōj ’haj’ (päŋk ’fej’) [ugor *kajɜ ’haj’].  ⌂  A 2., 3. jelentés metafora. A hajzat származékszó nyelvújítási eredetű.  ≂  Tisztázatlan idetartozású: hajaz ’kezd érteni vmit, konyít vmihez’  (1854/: NSz.), hajaz rá ’hasonlít vkire, vmire’  (MNemzet 1986. márc. 15.: 4).

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ árvalányhaj, -féle, hajadon, porhajasUN UEW. № 1769