fék¹ † A: 1418–1422 Phecum (ÓMOlv. 283); 1445 e. Viegga [fík □] (MNy. 9: 424); 1598 fęk (NySz.); 1621 Fékodni [sz.] (Szenczi Molnár: Dict. Futuo a.); 17. sz. vége kutya-fiktát [sz.] (Thaly: VÉ. 2: 259) J: ’nemileg közösül 〈tárgyas igeként is〉 | sich begatten 〈auch trans.〉’
Olasz jövevényszó. | ≡ Ol. ficcare ’be(le)dug, vmit vmibe bedug; vmibe beleakad, belegabalyogik’, (rom.) fichê ’erőszakosan behatol, beledug’, (bol.) ficar ’ua.’, (gen.) ficcâ ’ua.’, (kal.) ficcare ’ua.; közösül’ [lat. (k.) ficare ’nagy erővel be(le)nyom, beledug’]. ⌂ Ma nyelvjárási szinten is már csak egyes elhomályosult jelentésű összetételben, ill. indulatszóban használatos mint szitokszó: fékomadta! (1864: CzF. fik a.); kutyafékta! (1864: NySz. fik a.) ⚠ Német származtatása téves.
☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.