él¹ A: 1131–1141/ ? Ilis [sz.] [szn.] (MKsz. 1892–3.: 16); 1138/ Numel [szn.] (MNy. 32: 56); 12. sz. vége/ elnie; ilezie [sz.] (HB.); 1416 u./ ėlz (BécsiK. 314); 1416 u./ èlo̗ [sz.] (MünchK. 22ra); 1470 eel (SermDom. 2: 718); 1515 ewlwen [sz.] (RMKT. 2: 484); 1526 élésӳt [sz.] (SzékK. 3) J: 1 1138/ ’életben van | leben’ # (↑); 2 12. sz. vége/ ’〈különböző határozói vonzatokkal:〉 táplálkozik; vmiből fenntartja magát | sich nähren; sich erhalten’ # (↑); 3 1372 u./ ’használ, igénybe vesz 〈-val ~ -vel ragos határozóval is〉 | benützen, gebrauchen’ # (JókK. 4); 4 1372 u./ ’vkivel (tartósan) együtt van; vkivel együtt lakik | mit jmdm zusammenleben; bei jmdm leben’ # (JókK. 44); 5 1372 u./ ’vmilyen életmódot folytat; vmilyen állapotban van | (irgendein) Leben führen; sich (irgendwie) befinden’ # (JókK. 120); 6 1416 u./ ’tartós nemi kapcsolatban van; házastársi viszonyban van | in dauerndem Geschlechtsverhältnis leben; in ehelichem Verhältnis leben’ (MünchK. 56va); 7 1585 ’vhol tartózkodik; lakik | verweilen; wohnen’ # (Cal. 298) Sz: élés 1131–1141 ? [szn.] (↑); 1398 Elescomora ’élelem, eleség | Lebensmittel, Nahrung’ (OklSz.) | éleszt 12. sz. vége/ ilezie (↑); 1508 eleztesre [sz.] (NádK. 79) | élő 13. sz. második fele eleeknek ’az életben levő, eleven személy | Lebendige(r)’ (GyS.) | éltes 1347 ? Eletes [szn.] (MNy. 63: 366); 1602 Éltes [szn.] (OklSz.) | élet 1372 u./ eletyt ‹fn› ’lét a születés és a halál között; életmód; stb. | Leben; Lebensweise’ (JókK. 120); 1372 u./ ’élelem | Lebensmittel’ (JókK. 20); 1416 u./² ’megélhetés | Auskommen, Unterhalt’ (MünchK. 49va); 1470 ’használat | Gebrauch, Benützung’ (SermDom. 2: 337); 1584 ’gabona | Getreide’ (MNy. 59: 481 ) | élt- [birtokos személyjellel] 1416 u./³ eltemben ’élet | Leben’ (AporK. 68) | életű [csak szókapcsolatokban] 1372 u./ eletewuala (JókK. 120) | éltet 1372 u./ eltetem ’táplál, élelmez, életben tart, fenntart | nähren; beleben’ (JókK. 112); 1821 ’éljenez | hochleben lassen’ (Nyr. 30: 77) | éltető 1405 k. eltete ‹fn› ’dajka | Amme’ (SchlSzj. 224.); 1470 ‹mn› ’életet biztosító 〈dolog〉 | belebend, Lebens-’ (SermDom. 2: 588) | élemik 1416 u./¹ mėgėlèmėt [sz.] ’időssé, korossá válik | bejahrt werden’ (BécsiK. 90) | élemedik 1416 u./¹ megelèmedem ’megélénkül, erőre kap | lebhaft werden, erstarken’ (BécsiK. 160); 1416 u./² ’megöregedik | bejahrt werden’ (MünchK. 53vb) | éled 1423 k. eled (MNy. 77: 508) | élhető 1470 elhete ’élvezhető, használható | genießbar, brauchbar’ (SermDom. 2: 275); 1595 ’életrevaló, életképes’ (Ver. 114.) | élet 1519 k. elette ’táplál | (er)nähren’ (DebrK. 546) | élette 1578 ęlette ’élve | lebend 〈als Adv.〉’ (MNy. 19: 39) | éldegél 1585 Eldegelek (Cal. 1132) | élesztő 16. sz. második fele eleſthore ‹fn› ’sütőélesztő, élesztőgomba | Hefe’ (MNy. 55: 541) | élesztget 1669 Élesztgetik (NySz.) | éledezik 1724/ éledezvén [sz.] (Nyr. 42: 160) | élősködik 1759 elősködni [sz.] ’éldegél, tengődik | sich fristen’ (MNy. 60: 226); 1810 ’parazitaként él | schmarotzen’ (NSz.) | élmény 1769 éleményt ’eleség, élelem | Lebensmittel, Nahrung’ (MNy. 6: 318); 1822 e. ’lelkileg átélt esemény | Erlebnis’ (Nszt.) | élénk 1801 élénk (Nszt.) | élősdi 1823 élősdik (NSz.) – de 1798/ élődi (SzT.) | élénkít 1833/ élénkíti (NSz.) | élénkül 1841 élénkülnek [sz.] (Nszt.) R: éltig 1493 k. ’egész életen át, élethossziglan | lebenslang’ (FestK. 48)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) ilt- ’meggyógyul’; osztj.  (O.) jilpət- ’újraéleszt (pl. vízbe fúlt embert)’; zürj.  (Sz.) ol- ’él, létezik’; votj.  (Sz.) ul- ’ua.’; cser.  (KH.) əle- ’él, lakik’; finn elä- ’ua.’; lp.  (norv.) ælle- ’él, létezik’; – jur. jīľe- ’él, lakik’; szelk. ili̮- ’él’; kam. ʒ́ilῑ- ’újraéled’ stb. [uráli *elä- ’él’].  ⌂  A magyar szónak eredeti zártabb szókezdő e hangja másodlagos nyúlással é, ill. egyes származékokban (→eledel, →eleség, →eleven) nyíltabbá válással e lett. Az 1. jelentés, továbbá valószínűleg a 2. és 6. is alapnyelvi eredetű. Az élet származék ’gabona’ jelentése belső fejlemény lehet, a jelentésváltozásban azonban szláv nyelvek hatása is közrejátszhatott; vö. pl. le. żyć ’él’ : żyto ’rozs’.  ⌘  A származékok küzül az élmény és az élénk nyelvújítási alkotás.

☞ EtSz.; MSzFE. él² a.; TESz.; EWUng.→ csendélet, eledel, élelem, eleség, eleven, élhetetlen, éljen, élv, köz-, szalon-, túl-, visszaélUN UEW. № 132Nszt ↪él¹; ↪éldegél; ↪éled; ↪éledezik; ↪élemedik; ↪élénk; ↪élénkít; ↪élénkül; ↪élés; ↪éleszt; ↪élesztő; ↪élmény; ↪élmény-; ↪-élmény; ↪élő; ↪élősdi; ↪élősködik; ↪éltes; ↪éltet; ↪éltető