csárog × A: 1786 tsárogják (Nszt.); 1863 csárrogásától [sz.] (Kriza [szerk.] Vadr. 430); nyj. csármog (ÚMTsz.) J: 1 1786 ’károg, rikácsol 〈madár〉 | krähen, krächzen 〈Vogel〉’ (Nszt.) (↑); 2 1874 ’fecseg; lármáz | schwatzen; lärmen’ (Nyr. 3: 514)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő a →csárma szó́éval azonos. A szó végződése: gyakorító képző. ∼ Ugyanebből a tőből: csaritál ’fecseg, locsog’ (1838: NSz.). ≁ A hasonló hangalakú, különböző fiktív tövű hangutánzó-hangfestő eredetű származékszavak, amelyek azonban a csárog-gal etimológiailag nem függenek össze: cságár ’fecsegő, locsogó’ (1791: NSz.); csáforít ’fecseg, locsog; rikácsol, veszekszik’ (1832: TudGyűjt. 3: 70); csáfori ’nagyszájú, fecsegő, locsogó’ (1873: Nyr. 2: 44).
☞ EtSz.; TESz. csáforít a. is; EWUng.→ csárma, csiricsáré, károgNszt csárog