boncsok ∆ A: 1500 Banchik (OklSz.); 1528 bonczok (Kakuk: ÉlOsm. 76); 1543 bonchyogh (OklSz.); 1616 Bunczok (MNy. 79: 508) J: 1 1500 ’nyaklánc | Halskette’ (↑); 2 1528 ? ’ló nyakába való dísz | Pferdehalsschmuck’ (↑), 1560 ’ua.’ (SzT.); 3 1543 ’lófarkas török hadi zászló | türkische Kriegsfahne’ (↑)

Oszmán-török jövevényszó. |  ≡  Oszm. buncuk ’átlyukasztott, színes üveggyöngy; a minaret csúcsán levő fémkarika’ [török eredetű; vö. csag. bunčuk ’kagyló ‹díszként›; zászló’; bask. munsak ’(üveg)gyöngy’; stb.]. Vö. még oszm. mencuk ’hadi zászló, hadi jelvény’ [< újperzsa manǰūq ’ua.’ < arab manǰūq ’ua.’].  ≋  Megfelelői: szbhv. bondžuk ’üveggyöngy’; blg.  (R.) бyнчyк ’hadi zászló’; rom. buciuc ’ua.’, pungiuc ’üveggomb’.  ⌂  A magyar szó viszonylag korai előfordulását az magyarázhatja, hogy mint török lódíszt és harci lobogót jelölő szót a magyarság már a 15. sz.-ban megismerhette.  ∼  A boncs, bonc ’lelógó dísz, cafrang’  (1792: Baróti Szabó: KisdedSz.) elvonás a tévesen többes számú alaknak gondolt és részben tévesen olvasott bonczok változatból; vö. még bontzok ’nyaki ékesség’  (1784: Baróti Szabó: KisdedSz. 14).  ⊚  A boncsok történeti tárgyú munkákban fordul elő ritkán.

☞ EtSz.; TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 76; EWUng.; MNy. 116: 208