ánslóg × A: 1697 ainslagot (Horváth M.: NEl.); 1732 ánslagos [sz.] (SzT.); 1745 ánslogra (SzT.); 1753 Aslagos [sz.] (SzT.); 1767 Ánslóg (Pápai Páriz–Bod: Dict.); nyj. unslág (ÚMTsz.); ajslang, ájslúg, ánislag (ÚMTsz.) J: ’kénrudacska boroshordó kénezésére | Schwefelstange zum Schwefeln von Weinfässern’
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) ãiⁿschlōg, aišlǫg, – ném. Einschlag: ’kénlapocska hordók kénezésére’ [< ném. ein [igekötő] + Schlag ’ütés; adalék, adag; stb.’]. ⌂ Az alakváltozatok különféle magyar hangtani változások következtében jöttek létre.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ sláger