vicc A: 1799 vittzet (I.OK. 30: 263); 1810/ vitzet (NSz.) J: 1 1799 ’élc; tréfa | Witz; Scherz’ (↑); 2 1839 ? ’fortély, mesterség | Kniff, Kunst’ (NSz.), 1878 ’ua.’ (NSz.); 3 1845 ’különös, meglepő, váratlan dolog | sonderbare, überraschende Sache’ (NSz.) Sz: vicces 1831 vittzes (Minerva 7/3: 655); 1835 Witzeskedik [sz.] (Kunoss: Gyal.) | viccel 1842 witzeléshez [sz.] (Jelenkor 1842. okt. 5.: 571); 1844 vitzelők [sz.] (NSz.)
Német jövevényszó. | ≡ Ném., (au.) Witz ’vidám eset; tréfás szólás, móka’, (R.) ’okosság, eszesség, leleményesség, ötletesség’ [germán eredetű; vö. ang. (óang.) witt ’szellem, elme; tréfa, móka, vicc’; óész. germ. vit ’értelem, ész’; stb.]. ≋ Megfelelői: szbhv. vic; le. wic; stb.: ’tréfa, móka, vicc’. ⌂ A 2., 3. jelentés elvonás az 1. jelentés alapján.