vész ‹nsz› A: (†1015) 1220 k. Voduez [hn.] (Györffy: DHA. I: 74); 1319 ? Weichkefew [sz.] [hn.] (MNy. 43: 134); 1372 u./ veʒuel (JókK. 54); 1416 u./¹ vèz (BécsiK. 165); 1490 k. veeʒ (NagyvGl. 240.); 1541 vēʃʒ (NySz.) J: 1 (†1015) 1220 k./ ’pusztulás; súlyos járványos betegség; baj, veszély | Verfall; Seuche; Not, Gefahr’ # (↑); 2 1256/ ’elpusztult erdőrész; irtás | vernichteter Waldteil; Rodung’ (HOkm. 7: 60); 3 1372 u./ ’pusztító természeti erő; vihar | wütende Naturkraft; Sturm’ (↑); 4 1405 k. ’villám, villámcsapás | Donnerschlag’ (SchlSzj. 73.) Sz: vészes 1548 veʃʒes ’dühös, dühödt, mérges | wütend’ (SzZsolt. 155a); 1807 ? ’veszedelmes, fenyegető | drohend, gefährlich’ (NSz.); 1813 ’ua.’ (NSz.) | átvészel 1913 átvészel (MNy. 9: 286)

vész ‹ige› A: 13. sz. eleje/ verſenel [? ɔ: veſc[e]lenel] [sz.] (KTSz.); 1282 k. Weznemut [hn.] (OklSz.); 1372 u./ veʒe el (JókK. 63); 1416 u./¹ èluèz (BécsiK. 203); 1526 vééz (SzékK. 28); 1552 vèʃʒeteket [sz.] (Heltai: Dial. F7a); 1578 veszék [veszik □] [✐] (RMKT. 4: 257) J: 1 [főleg el~] 13. sz. eleje/ ’〈személy〉 rossz útra tér, erkölcsi romlásba dől | fehllaufen 〈Person〉; sich entsittlichen’ (↑); 2 [főleg el~] 1282 k. ’〈élőlény〉 elpusztul, meghal; 〈tárgy, dolog〉 tönkremegy, használhatatlanná válik, megsemmisül | umkommen 〈Lebewesen〉; zugrunde gehen, vernichtet werden 〈Gegenstand〉’ (↑); 3 [el~] 1416 u./² ’elkallódik, eltűnik | verlorengehen 〈Gegenstand〉’ (MünchK. 78va); 4 [össze~, (R.) egybe~] 1495 e. ’vkivel összekülönbözik; vkibe beleköt | sich zerstreiten; mit jmdm anbinden’ # (GuaryK. 86); 5 [főleg meg~] 1578 ’〈állat〉 veszetté válik | toll werden 〈Tier〉’ # (NySz.); 6 [egybe~, bele~] 1578 ’összebonyolódik; összegubancolódik | sich verwickeln; sich in etw übermäßig vertiefen’ (NySz.); 7 1847 ’vhova visszavonul; vhol túl sokáig időzik | sich zurückziehen; irgendwo lange verweilen’ (NSz.) Sz: veszély 13. sz. eleje/ veʒelÿtt (↑) | veszedelem 1372 u./ veʒedelmett (JókK. 18) | veszedelmes 1372 u./ veʒedelmes (JókK. 4) | veszedelmezik 1416 u./¹ vèzedèlmèzic ’veszélyben, bajban van | in Gefahr sein’ (BécsiK. 240) | elveszés 1416 u./¹ èluèzeſed ’pusztulás, hanyatlás | Untergang’ (BécsiK. 199) | veszett 1456 k. eʒeueʒet ‹bef mn-i igenév› (SermDom. 2: 27); 1578 ’féktelen, vad 〈állat〉 | toll 〈Tier〉’ (NySz.); 1858/ (NSz.) | veszt- [birtokos személyjellel] 1519 k. veztebe (DebrK. 19) | veszék 1493 k. wezekẏt ’háborgás, nyugtalanság | Unruhigkeit, Aufruhr’ (FestK. 378) | veszendő 1495 e. el veʒendo̗ ‹beálló mn-i igenév› (GuaryK. 32); 1679 veszendőben ’pusztulás, bukás | Untergang’ (MonTME. 8: 39) | veszélyes 1640 veszélyes (Szily: NyÚSz.) | veszélyeztet 1823 veszélyeztetni [sz.] (Aurora 62); 1832 veszélyeztetve [sz.] (Szily: NyÚSz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A magyar szókincs nagyon régi eleme lehet, amely már az ősmagyarban igenévszóként létezett ’hanyatlás, romlás; tönkremegy’ jelentésben. Főnévként gyakran összetételi utótagként fordult elő; vö. ízvész ’zendülés, lázadás’  (1519: JordK. 773); jajvész ’fájdalomkiáltás’  (1604: Szenczi Molnár: Dict. Gocytus a.). Az igei értékű tag jelentésváltozását különböző igekötők befolyásolták.  ⚠  Finnugor egyeztetése kevésbé valószínű.

☞ NyK. 66: 385; TESz.; MSzFE.; Benkő: ÁrpSzöv. 325; EWUng.→ elő-¹, eszeveszett, fész, szél-, veszék, veszekedik, vesződik, veszt, vesztegUN UEW. № 1134