távozik A: 1372 u./ el tauoʒot (JókK. 2); 1416 u./² tauoʒicuala èl [▽] (MünchK. 56va); 1753 távazandgyák (NSz.); nyj. távódzik (MTsz.) J: 1 1372 u./ ’vhonnan elmegy; eltávolodik | fortgehen; sich entfernen’ # (↑); 2 1416 u./² ’〈állásból〉 visszavonul | scheiden 〈aus einer Stellung〉’ (MünchK. 74vb); 3 1595 ’vmit távol tart; vmit kerül | fernhalten, meiden’ (Ver. 114.); 4 1600 k. ’eltávolít, elmozdít, arrébb mozdít | entfernen, fortbewegen’ (BrassSzt.); 5 1796 ’vmitől bizonyos távolságra van | von etw in gewisser Entfernung sein’ (NSz.) Sz: eltávoztat 1372 u./ eltauoʒtattnÿ [sz.] ’eltávolít, elmozdít | entfernen’ (JókK. 119) | eltávozás 1456 k. eltauoʒas ’Istentől való eltávolodás | Entfernung 〈von Gott〉’ (SermDom. 2: 17); 1960 ’rövidebb szabadság 〈katonaságnál〉 | kurzer Urlaub 〈beim Milit〉’ (ÉrtSz.) | eltávoztatás 1456 k. elthauoʒtatas ’undor, iszonyat | Abscheu’ (SermDom. 2: 224)
Származékszó. | ⌂ Az alapszó a →távol, →tova tövével azonos. A szóvég -z denominális igeképző. Az 1. jelentés lehetett az eredeti; a későbbi jelentések főleg ebből alakultak ki.