suszter A: 1608 Suezter [? szn.] (Horváth M.: NEl.); 1690 Schuster [? szn.] (Horváth M.: NEl.); 1750 Suszter [szn.] (MSzA. 57: 85); 1766 schuster (MonÍrók. 38: 275); 1784 suster (MNy. 71: 252); 1810 Szuszterhez (NSz.); 1878 susztėr (NSz.); 1881 sujszterné (NSz.); nyj. sújszter (MTsz.) J: 1 1608 ’cipész | Schuhmacher’ (↑); 2 1836 ? ’kontár | Pfuscher’ (NSz.), 1877 ’ua.’ (NSz.) Sz: besuszterol 1882 suszteroltam be ’(utólag, erőltetve, ügyeskedve) beszorít, becsempész, beiktat | (nachlässig od. mühsam) eingliedern, zusätzlich anbringen’ (Üstökös 1882. jún. 11.: 8)

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) schuster, schuester, (B.) schu͡ast’r, – ném.  (au.) Schuster: ’cipész; kontár’ [< ném.  (kfn.) schuoch ’cipő’ + sûter ’szabó; suszter’]. Vö. még ném.  (h. baj.-osztr.) šui̯, šui̯χ ’cipő’.  ≋  Megfelelői: szbhv. šuster ’cipész; kontár’; szlk. šuster ’cipész’; stb.  ⌂  A besuszterol származékhoz vö. ném.  (baj.-osztr.), (R.) einschustern ’kárt vall, károsodik; beledolgoz, beletold stb.’.

☞ TESz.; EWUng.→ sukk