kótyavetye × A: 1540 kothye wethye (OklSz.); 1544–1546 kottyawettie (MonÍrók. 1: 265); 1553/ Kotÿa vetyen (Tinódi: Cronica T4b); 1561 kótyavetőre [✐] (RMKT. 7: 156); 1613 kogia vegiére (EWUng.) J: ’árverés | Versteigerung’

elkótyavetyél A: 1704 elkótyavetyélték (RákFLev. 1: 186) J: 1 ’(áron alul) elárusít, elárverez | (unter Preis) verkaufen’ (↑); 2 ’elherdál, elpazarol | verschleudern, verschwenden’ (Nyr. 4: 377 koszpitol a.)

A szócsalád alapja, a kótyavetye jövevényszó egy szerbhorvát szószerkezet alapján. |  ≡  Vö. szbhv. ko (h)oće veće ‹dati›? ’ki akar többet ‹adni›?’ [szbhv. eredetű]. – Hasonló keletkezésmódhoz vö. →berdó, →vigéc stb.; vö. még ol. incanto ’árverezés, árverés’ [< lat.  (k.) inquantum ’ua.’, amely a lat. in quantum? ’mennyit ‹ti. ajánlanak›?’ szószerkezetre megy vissza].  ⌂  A kótyavetye szó a török uralom idejében terjedt el a hadizsákmány árverésszerű felosztásável, értékesítésével összefüggésben. Az eredeti változat a kótyevetye, amelyet ikerszóként fogtak fel, ami által a feltételezett előtagban hangrendi kiegyenlítődés ment végbe: ilyen módon jött létre a kótyavetye alak. A kótyavető változat a →vet ige népetimológiás hatására keletkezett; e változat alapján jött létre a kótyára vet ’elárverez’  (1600: MonÍrók. 7: 85) szószerkezet.

Az elkótyavetyél származékszó. |  ⌂  A kótyavetye főnévből keletkezett -l igeképzővel és az →el igekötővel.  ⊚  Ez az ige a bizalmas nyelvhasználatban él pejoratív árnyalatban.  ∼  Az elkótyavetyéz ’‹áron alul› elad’  (1632: EWUng.) változat a -z igeképzővel jött létre.  ⌂⇒  A magyarból visszakölcsönzésként: szbhv.  (Kaj) koćeveće, kićeveće ’árverezés, árverés’.

☞ MNy. 6: 65; Kniezsa: SzlJsz. 285; TESz.; EWUng.→ el, ki¹, kvóta