gruzin ∆ A: 1835 gruzini [sz.] (Honművész 1835. dec. 13.: 799); 1871 gruzinok (Hon 1871. dec. 16.: [2]); 1894 gruzinok (PallasLex. Georgiaiak a.) J: ’grúz ember | Grusinier’
grúz A: 1836 Grúzok (HasznMul. 1836. jún. 22.: 394); 1900 grúz (Munkácsi: ÁKE. 302); 1937 gruzok (PHLex.) J: ‹mn› 1900 ’a Kaukázusban lakó grúzokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | grusinisch’ (↑) | ‹fn› 1937 ’grúz ember | Gruisinier’ (↑)
A szócsalád alapja, a gruzin német jövevényszó, valószínűleg az oroszból is. | ≡ Ném. Grusiner ’Grúzia lakója’; – vö. még or. грузин ’ua.’ [< grúz (R.) gurz ’ua.’]. Forrása: valószínűleg újperzsa gruǰi ’ua.’. ≋ Megfelelői: le. Grusin ’ua.’.
A grúz elvonás. | ⌂ A gruzin-ból vagy esetleg a Grúzia (1816: Hübner: Lex. 2: 345) helynévből [< or. Грузия [hn.] ’ua.’]. ∼ Egyéb megnevezés: georgiai ’grúz ‹fn›’ (1807: NSz.); ehhez vö. ném. Georgier; ol. georgiano; stb.: ’ua.’.
☞ TESz. grúz a.; EWUng.