gordon² ∆ A: 1771 gordon hegedű (Nyr. 32: 92); 1771 gordonyon (NSz.); 1787 Gardon (NSz.); 1795 k. gárdon (NSz.); 1833 Gordó (Kassai: Gyökerésző 2: 297) J: 1 1771 ’nagybőgő | Baßgeige’ (↑); 2 [jelzői értékben] 1796 ’erős, mély durva 〈hang〉 | tief, rauh 〈Stimme〉’ (↑)

gordonka A: 1835 gordonka (Tzs. Violoncello a.) J: ’egy fajta vonóshangszer, cselló | Cello’ Sz: gordonkás 1841 gordonkás (Athenaeum 1841. jún. 20.: 1162) | gordonkázik 1843 gordonkázott (Honderü 1843. szept. 30.: 414)

A szócsalád alapja, a gordon bizonytalan eredetű, talán olasz  (É.) jövevényszó. |  ≡  Vö. ol.  (giul.) bordon, (R.) bordone: ’a tamburinhoz hasonló, mély hangú hangszer; basszus’ [onomatopoetikus eredetű]. Vö. még fr. bourdon ’zümmügés, dúdolás; mély hang’.  ⌂  A származtatás fő nehézsége, hogy egy szó eleji ol. b > m. g hangváltozás nem magyarázható meg.

A gordonka származékszó. |  ⌂  A gordon-ból jött létre kicsinyítő képzővel.

☞ Gáldi: Szótir. 25; TESz.; EWUng.→ burdó