firis ∆ A: 1405 k. firis (SchlSzj. 1194.); 1471 ferys (OklSz.); 1621 Fris (Szenczi Molnár: Dict.); 1792 Friſs (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1863 Firizs (Kriza [szerk.] Vadr. 499); nyj. firizt (ÚMTsz.) J: 1 1405 k. ’nők mellére való díszes ruhadarab | Kleidungsstück als Brustputz am Frauenkleid’ (↑); 2 1508 ’nyakék v. más efféle ékszer | Halsschmuck od. anderes Schmuckstück von dieser Art’ (NádK. 317); 3 1863 ’vászonujjas | Leinwandjäckchen’ (↑)

Vándorszó. |  ≡  Ném.  (kfn.) brīse ’egy fajta hímzett ruhaszegély’; fr.  (ófr.) freis ’arannyal szegélyezett fejszalag, fejdísz’; ol. fregio, (É.) fris, friṡ, frižo ’cifraság, dísz; rojt, bojt’; szbhv. friž ’aranypaszomány, rojt’; or.  (R.) бры́жи [többes szám] ’nyakfodor; mandzsetta, kézelő; zsabó’; stb. vö. még lat.  (k.) frisium, frixium ’hímzett ruhaszegély’ [valószínűleg a lat. (vestes) Phrygiae ’fríg(iai) (öltözet, ruházat)’ szóból]. A középkori latinból és az újlatin nyelvekből terjedt el.  ⇒⌂  A magyarba vagy a latinból (szóvégi s-sel) vagy olasz közvetítéssel került át; vö. még lat.  (h.) "cum friseis ordinata" (1360: ZichyOkm. 3: 164).

☞ EtSz.; TESz.; Mollay: NMÉr.; NyK. 85: 309; EWUng.→ fríz²