szócikk megosztása

finis A: 1875 Finish [es. nem m.] (Bánhidi: Sportny.); 1892 finishben (Bánhidi: Sportny. 235); 1900 finisek (Bánhidi: Sportny. 235) J: ’végküzdelem, hajrá | Endkampf 〈Sport〉’ Sz: finisel 1921 finiselő [sz.] (Bánhidi: Sportny. 120)

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Finish; ang. finish; fr. finish; stb.: ’végküzdelem, hajrá’. Vö. még lat. finis ’vminek a vége, befejezése’. Sportnyelvi szóként az angolból terjedt el [< ang. finish ’utolsó szakasz’].  ⇒⌂  A magyarba angol, esetleg német közvetítéssel is került át.

☞ TESz.; EWUng.→ finálé, finom