szócikk megosztása

finálé A: 1820 Finale; Finaléban (HasznMul. 44: 344); 1939 finálé (MNyK. 156) J: 1 1824 ’zárójelenet; zárótétel 〈zenében〉 | Schlußszene; Schlußsatz 〈in der Musik〉’ (↑); 2 1863 ’befejezés, vég | Schluß, Ende’ (NSz.)

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Finale; ang. finale; fr. finale; ol. finale; stb.: ’befejezés ‹főleg zeneműé, színműé›’. Zenei szakszóként az olaszból terjedt el [< lat. finalis ’vminek a határát, végét illető’].  ⇒⌂  A magyarba főleg német közvetítéssel kelrült át.

☞ TESz.; EWUng.→ finis