fék² A: 1215/ ? Fecu [szn.] (VárReg. 196.); 1380 k. ffeyk (KönSzj. 124.); 1395 k. fek (BesztSzj. 978.); 1600 k. fÿk (BrassSzt. 15) J: 1 1380 k. ’igás állat megfékezésére, irányítására szolgáló eszköz | Zaum’ (↑); 2 1395 k. ? ’mozgás megállítására használt szerkezet | Bremse 〈Hemmvorrichtung〉’ # (BesztSzj. 137.), 1882 ’ua.’ (NSz.); 3 1785 ’fékező erő | hemmende Kraft’ (NySz.) Sz: fékes 1395 k. fekeſ (BesztSzj. 137.) | fékez 1585 fekezoͤm (Cal. 433) | féktelen 1806 féktelen (NSz.)

Örökség az ugor korból. |  ≡  Vog.  (D.), (R.), peχ ’egyszerű kantárszár, gyeplő’, behch ’kantár’; osztj.  (V.) päk ’kantárszár, gyeplő ‹rénszarvasé›; fék ‹lóé›’ [ugor *päkkɜ ’kantárszár, gyeplő’].  ⌂  Az ugor *kk > m. k hangváltozáshoz vö. →akaszt, →fekély stb. Az obi ugor adatok igazolják, hogy a szó eredetileg csak a déli ugor nyelvjárásokban létezett. Az ugor kor lovas kultúrájának emléke; vö. még →ló, →nyereg, →ostor. A szó belseji é az ősmagyar szó belseji magánhangzó zártabbá válásával keletkezett. A 2. és 3. jelentés metonímia.

☞ EtSz.; NyK. 65: 170; MSzFE.; TESz.; EWUng.UN UEW. № 1821