fejedelem [4] A: 1372 u./ feydelm, feyedelmetewl (JókK. 154, 51); 1416 u./¹ fèdèlm, fèdelmèdnèc (BécsiK. 129, 321–322); 1435 k. barath feÿelmec (SoprSzj. 92.); 1513 feẏedelŏm (NytudÉrt. 40: 217); 1805 fejedelëm (NSz.) J: 1 1372 u./ ’uralkodó | Fürst, Herrscher’ # (↑); 2 1372 u./ ’főpap; egyházi elöljáró | Hohepriester; geistliche Obrigkeit’ (JókK. 116); 3 1416 u./¹ ’hadvezér | Feldherr’ (BécsiK. 12); 4 1416 u./² ’fejedelemség | Fürstentum’ (MünchK. 8vb) Sz: fejedelemkedik 1416 u./¹ fèiedèlmkėdikuala ’uralkodik | herrschen’ (BécsiK. 52) | fejedelemség 1416 u./¹ fèiedèlmſėgè ’uralom, uraság | Herrschaft’ (BécsiK. 72) | fejedelmi 1500 k. Feyedelmi (TemGl.)

Származékszó. |  ⌂  A →fej² főnévből keletkezett a -delem névszóképzővel, amely eredetileg deverbális névszóképző volt; az alaktanhoz vö. →hiedelem, sokadalom (→sok) stb. Az alakváltozatok egyes szó belseji magánhangzók, ill. mássalhangzók kiesésével keletkeztek. A ’fej, fő’ : ’vezető, vezér’ jelentéstani viszonyához vö. blg. главатар; szbhv. glavar; szln. glavar; stb.: ’vezető, vezér, főnök’ [< blg. глава; szbhv. glava; szln. glava; stb.: ’fej’].

☞ EtSz. 1. fej a.; TESz.; NytudÉrt. 92: 54; EWUng.→ fej²