fegyvernök ∆ A: 1213/ Fegynernuch [ɔ: Fegyuernuch] [hn.] (VárReg. 389.); 1215/ Fegierunc [ɔ: Fegiernuc] [hn.] (VárReg. 278.); (†1015) 1220 k./ Fegwernuk [hn.] (Györffy: DHA. I: 78); 1266 Fegwernuk (OklSz.); 1304 Feguernekpalagnia [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 194); 1864 fegyvernök (CzF.) J: 1 1213/ ’fegyverhordozó | Waffenträger’ (↑); 2 1604 ’fegyverkovács | Waffenschmied’ (Szenczi Molnár: Dict.)
Származékszó. | ⌂ A →fegyver-ből keletkezett a -nök (~ -nek) képzővel, amely az →asztalnok, →bajnok stb. analógiájára járult a tőhöz; vö. tálnok (→tál), →tárnok. Az 1. jelentés volt az eredeti, a 2. jelentés téves értelmezésen nyugszik. – A szó a nyelvújítás korában vált újra elterjedtté; vö. fegyvernek ’fegyverkovács’ (1786: Szily: NyÚSz.). Ma leginkább helynévként él.
☞ EtSz. fegyver a.; TESz. fegyver a.; FNESz. Fegyvernek a.; EWUng.→ fegyver