fatális A: 1630 fatalis (MNy. 84: 127); 1708–1710 fatális (MNy. 60: 112); 1762 fátális (MNy. 60: 113) J: ’végzetes | fatal’

fatalista A: 1794 fátálisták (NSz.); 1810/ Fatalisták (NSz.) J: ‹fn› 1794 ’a fatalizmus híve | Fatalist’ (↑) | ‹mn› 1813/ ? ’a végzetben, sorsszerűségben hívő | fatalistisch’ (NSz.), 1842 ’ua.’ (NSz.)

fatalizmus A: 1809/ fatalismust (NSz.); 1893 fatalizmusával (NSz.); 1895 fatálizmusa (NSz.) J: ’a sorsban, végzetben való hit | Fatalismus’

A szócsalád legkorábbi tagja, a fatális latin jövevényszó. |  ≡  Lat. fatalis ’a sorshoz tartozó; végzetszerű’, (h.) ’ua.; szerencsétlen; veszélyes’ [< lat. fatum ’végzet, sors’; vö. →fátum].  ≋  Megfelelői: ném. fatal; fr. fatal; stb.: ’fatális, végzetes’.  ⌂  A magyar szó végi s-hez vö. →aktuális, →brutális stb.

A fatalista és fatalizmus nemzetközi szók. |  ≡  Vö. ném. Fatalist; ang. fatalist; fr. fataliste; stb.: ’fatalista’ | ném. Fatalismus; ang. fatalism; fr. fatalisme; stb.: ’fatalizmus’. A franciából terjedt el [< fr. fatal  (↑)].  ⌂  A magyarba német és francia közvetítéssel kerül át, részben latinosított szóvéggel.

☞ TESz.; EWUng.→ fátum