fásli A: 1742 fáslik (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 122); 1776 Fácsli (MNy. 65: 331); nyj. fasni (ÚMTsz.) J: 1 1742 ’feltekert pólya, amelyet sebek stb. kötözésére használnak | Wickelbinde 〈zum Verbinden von Wunden〉’ (↑); 2 1776 ’hosszú vászoncsík mint csecsemőpólya | Wickelband 〈des Säuglings〉’ (↑) Sz: fásliz 1796 [sz.] (NSz.)
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) fätschel, (h. N.) fatsch·l, (Kr.) fásch·l, (B.) fatsch·n, – ném. (au.) Fasche: ’sebkötözésre használt feltekert pólya; csecsemőpólya’ [< ol. fascia ’ua.’]. ≋ Megfelelői: cseh (N.) fáč; le. facz; stb.: ’sebkötöző pólya’. ⌂ A li ~ ni végződéshez vö. →cetli, →dózni stb. ⊚ Ma már csak az 1. jelentése ismert a bizalmas nyelvhasználatban.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ fasina