farok [4] A: 1202–1203 k./ Forc [szn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 63), de vö. →farkas; 1224/ Fyzuforku [hn.] (MonStrig. 1: 247); (†1214) 1364 Macra farka [hn.] (MNL (OL) Dl. 71); 1372 u./ farkanac (JókK. 149); 1595 farok vassat (SzT. farkvas a.) J: 1 1202–1203 k./ ? ’az állati test hátulsó, többnyire elvékonyodó, kinyúló része | Schwanz, Schweif; Vogelschwanz’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1214 ’vminek a kinyúló része; vminek a vége, végződése, hátsó része | hinausragender Teil; Ende, Hinterteil von etw’ (Fejér: CD. 3/1: 158); 3 1577 ’hímvessző | Penis’ (KolGl.); 4 1604 ’ecset | Pinsel’ (Szenczi Molnár: Dict. Penicíllum a.); 5 1606 ’vmely időszak 〈böjt, hónap stb.〉 utolsó napjai, befejeződése | die letzten Tage, Ende einer Zeitspanne’ (SzT.); 6 1750–1771 ’kíséret | Gefolge, Geleit’ (NySz.) Sz: farkas 1604 Farkas ’farokkal rendelkező | geschwänzt’ (Szenczi Molnár: Dict.) | farkatlan 1604 Farkatlan (Szenczi Molnár: Dict. Colúrus a.) | farkinca 1838–1845 farkinca (MNyTK. 107: 19)
Származékszó. | ⌂ A →far főnévből keletkezett -k névszóképzővel. A 2., 3., 5. és 6. jelentés az eredeti 1. jelentés alapján kialakult metaforák. A 4. jelentést az magyarázza, hogy egyes állatok farkát ecsetként használták. A jelentésváltozáshoz vö. még lat. cauda ’farok; hímvessző; táblatörlésre használt törlőszivacs’; lat. penis ’farok; hímvessző’ < lat. peniculus ’ecset; törlőszivacs’.