farag A: 1357 Farago [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 348); 1416 u./¹ faꝛaǵnac (BécsiK. 104); 1623 foragtassa [sz.] (SzT.); 1625 farogua(n) [sz.] (SzT.); 1629 fariczkalnak vala [sz.] (SzT.) J: 1 1357 ? ’késsel kialakít; vés | schnitzen; meißeln’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2 1416 u./¹ ’létrehoz | herstellen’ (BécsiK. 82); 3 16. sz. vége ’〈halat〉 tisztít | abschuppen 〈Fisch〉’ (Radvánszky: Csal. 3: 43); 4 1720 ’vkit nevel, képez | jmdn bilden’ (NSz.) Sz: faragó 1357 [hn.] (↑) | faragvány 1416 u./¹ faraguaṅ (BécsiK. 273) | faragatlan 1510 faragatlan ’megmunkálatlan | unbearbeitet’ (MargL. 107); 1770 ’műveletlen, durva 〈ember〉 | ungehobelt, roh 〈Mensch〉’ (Kalmár: Prodr. 260) | faragcsál 1570 faragcsál (NySz.)

faradék × A: 1577 k. faradekath (OrvK. 8) J: 1 1577 k. ’hulladék | Abfall’ (↑); 2 1604 ’forgács | Span’ (Szenczi Molnár: Dict. Putámen a.)

Örökség, uráli kori tő magyar képzővel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) pār- ’kapar, kiváj ‹csónakot›’; – szelk. pōrkāw- ’vág, metsz ‹bőrt, szíjat›’; kam. pārgə- ’vakar, farag, vág’; stb. [uráli *parɜ- ’vág, farag, kiváj’].  ⌂  Eredetileg feltehetőleg onomatopoetikus eredetű. A faricskál változat hangátvetéses alak a faragcsál-ból. A végződés a -g gyakorító, ill. a -dék névszóképző.  ⌂⇒  A magyarból származik a szbhv. varagovati ’megnyúz, hámoz, lekapar’.

☞ EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ forgács, kép-UN UEW. № 708