fára × A: 1603 fárájokban [?✐] (EWUng.); 1652 fara (MNy. 75: 378); 1798 Fáre (MNy. 70: 20) J: ’plébánia; egyházközség | Pfarre; Kirchengemeinde’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Pfarre ’lelkészi hivatal, plébánia(hivatal); plébánia, parókia’ [< lat. (e.) parrochia ’egyházmegye; plébánia’]. Vö. még ném. (baj.-osztr.) pfarr ’plébánia, parókia, lelkészi hivatal’. ≋ Megfelelői: szln. fara; cseh fara; stb.: ’ua.’. ⌂ A szókezdő mássalhangzóhoz vö. →fánk, →font; a szó végi a-hoz vö. →cérna, →ciha stb. ⊚ Elsősorban dunántúli nyelvjárási szó.
☞ EtSz.; MNy. 61: 136; TESz. fáré¹ a.; EWUng.→ parókia