fanyalog [1] A: 1416 u./² Fonalgnacuala (MünchK. 91va); 1568 faniarog (NySz.); 1584 Fanyalognac (NySz.); 1616 fonyolgo [sz.] (NySz.) J: 1 1416 u./² ’veszekedik | zanken’ (↑); 2 1568 ’kígyózó mozgást végez | sich schlängeln’ (↑); 3 1584 ’szorult helyzetben van; nyöszörög | sich in bedrängter Lage befinden; winseln’ (NySz.); 4 1694 ’savanyú képet vág vmihez | eine saure Miene machen’ # (NySz.); 5 1784 ’vánszorog; kóborol, őgyeleg | sich schleppen; herumschlendern’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 25)

fanyalodik A: 1520 Egbe fanalodasokoth [sz.] (GyöngyGl. 1.); 1784 fanyalodni [sz.]; fanyarodni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 73, 23); 1792 fanyalodik reá [▽] (Baróti Szabó: KisdedSz. Fanyalogni a.) J: 1 1520 ’összeesküszik | sich verschwören’ (↑); 2 1784 ’sorvad; szorult helyzetben van | siechen; sich in bedrängter Lage befinden’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 73); 3 [főleg vmire ~] 1792 ’kénytelen-kelletlen rászánja magát vmire | sich mißmutig zu etw entschließen’ (Baróti Szabó: KisdedSz. Fanyalogni a.); 4 1810 ’vánszorog | sich schleppen’ (NSz.); 5 1833 ’fonnyad | welken’ (Kassai: Gyökerésző 2: 218)

fanyar A: 1593 fanyorttis (Úriszék 103); 1789/ fanyart (NSz.); 1818 fanyal (NSz.) J: ‹fn› 1593 ’silány minőségű, savanyú szőlő | minderwertige, saure Traube’ (↑) | ‹mn› 1 1789/ ’kesernyésen savanyú 〈átvitt értelemben is〉 | herb 〈auch abstr.〉’ # (↑); 2 1807 ’íztelen | unschmackhaft’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.) Sz: fanyarkás 1803 fanyarkás (Márton J.: MNSz.–NMSz. Herblich a.)

A szócsalád igéi származékszók. |  ⌂  Valószínűleg a →fon-ból keletkeztek -log gyakorító, ill. -lodik gyakorító-visszaható képzővel. Az l > r hangváltozáshoz vö. →halánk, →kerekedik stb. A ’civakodik, veszekedik’ és ’összeesküszik’ jelentések azzal magyarázhatók, hogy a veszekedő emberek mintegy összegubancolódnak, az összeesküvők pedig szorosan összefonódnak. A jelentésfejlődéshez vö. még fonal ’lázadás, felkelés’ (→fon). A fanyalog 3. jelentése metonímia.

A fanyar elvonás eredménye lehet. |  ⌂  A fanyalog alakváltozatából, a fanyarog-ból keletkezhetett.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartoznak: fanyarú ’íztelen, fanyar, kesernyés’  (1784: Baróti Szabó: KisdedSz. 25); (N.) fanyaló ’fanyar, kesernyés’  (ÚMTsz.).

☞ NyK. 48: 280; EtSz. fanyalodik a., fanyar a.; NytudÉrt. 38: 59; TESz. fanyar a. is; EWUng.→ fon