fánk A: 1500 k. fank (TemGl. 68); 1522 Pancho [szn.] (MNyTK. 86: 59); 1548 pankohbol (NySz.); 1560 k. faank (GyöngySzt. 2139.); 1595 fankohot (SzT.); 1673 pánkóc (NySz.); 1841 fánka (MNy. 68: 338) J: ’kiszaggatott, serpenyőben kisütött tészta; forgácsfánk, csöröge | Krapfen; Spritzkuchen’
Német (szász E.) jövevényszó. | ≡ Ném. (h. kor. úfn.) fankuch, (szász E.) fōηkoχ, paηkoχ: ’tojásrántotta; serpenyőben kisütött, különböző alakú tészta’, – ném. Pfannkuchen ’zsírban kisütött tészta; omlett; fánk’ [< ném. Pfanne ’sütéshez használt lapos edény, serpenyő’ + Kuchen ’sütemény’]. ⌂ Az alakváltozatok többszörös átvételre utalnak. A fánk alak oly módon keletkezhetett, hogy a koh ~ kó szóvéget kicsinyítő képzőnek érezték és elhagyták. ⌂⇒ A magyarból származik a szlk. fánka ’fánk’.
☞ EtSz.; MNy. 59: 475, 60: 352; TESz.; EWUng.→ koh, pampus, patina, serpenyő