fanfár A: 1835 vadász-fanfare-t (Honművész 1835. nov. 22.: 756); 1900 fanfarája (NSz.); 1910 fanfár (Kelemen B.: IdSz.) J: 1 1835 ’trombitaszó, harsonaszó 〈mint jeladás〉 | Trompetenschall, Fanfarenstoß 〈als Signal〉’ (↑); 2 1891 ’harsona 〈mint hangszer〉 | Fanfare’ (Füredi: IdSz.)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Fanfare ’egy fajta trombita; kürtjel’; ang. fanfare ’kürtjel’; fr. fanfare ’ua.; fúvószenekar’; ol. (mil.), (gen.) fanfara ’harsona; fúvószenekar’; stb. A franciából terjedt el [valószínűleg onomatopoetikus eredetű]. ⇒⌂ A magyarba francia, olasz és német közvetítéssel került át.
☞ TESz.; EWUng.