falu [7/2] A: 1093/ Kuẏſ folwd [hn.] (MNL (OL) Dl. 208291, 61. old.); 1214/ Cus foloud [sz.] [hn.] (MNy. 30: 304); (†1075) 1217 Saroufalu [hn.] (MonStrig. 1: 55); 1222 forcosfolua [hn.] (OklSz.); 1233 Oẏufoluu (MNy. 24: 116); 1372 u./ falucra (JókK. 36); 1522 Thotfallw [hn.] (MNyTK. 86: 23); 1572 Palffa [hn.] (TESz.); 1589 Almas fala [hn.] (SzT.) J: 1 1214/ ’kisebb település; az itt lakók összessége | Dorf; Einwohnerschaft eines Dorfes’ # (↑); 2 1372 u./ ’vár; erődítmény | Schloß; Festung’ (JókK. 36); 3 1416 u./² ’földbirtok; egy falut kitevő ingatlan | Grundbesitz; Dorf als Grundbesitz’ (MünchK. 73rb) Sz: falusi 1410 Malonfalusy [hn.] (OklSz.); 1590 Falusi ’falura jellemző, falusias | dörflich; dörfisch’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 66) | falus 1435 k. falus ’falusi, faluban lakó ember | Dorfbewohner’ (SoprSzj. 99.) | falusias 1832 falusiasan (HasznMul. 1832. jún. 9.: 366)

Valószínűleg örökség az ugor, esetleg a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) pawəl ’falu’; osztj.  (V.) puγəl ’ua.’; ? finn palva- ’‹földrajzi nevekben›’; ? karj. palvi ’lakóhely’ [ugor *palɜ-γɜ vagy *palγɜ: ’falu’ [?fgr.]].  ≋  Megfelelői: ujg. balïq ’város’; kalm. balγasun ’ua.; falu’; stb.  ⌂  A -γ ~ -ß névszóképző talán már az alapnyelvben a tőhöz tartozott. Az alapnyelvi szó alakfejlődése nem teljesen világos. – A szóvégen ú > u, ill. β > v hangváltozás történt. A ’falu’ > ’ennek lakói, lakosai’ (1. jelentés) metonímia. A 2. jelentéshez vö. →város; a nagyobb települések ugyanis a várakhoz, erődökhöz való hozzáépüléssel, egybeépüléssel keletkeztek. A falusi származék a városi (→város) -si melléknévképzős szóvégének hatására keletkezett.  ⚠  A →fal¹ szóból való származtatás a jelentéstani analógiák (vö. falat (→fal¹), →falka, →folt) ellenére is kevésbé valószínű.

☞ FUF. 18: 147; EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ fónagyUN UEW. № 697